Nyiss ki! - Open me!

Naszádi Anikó

Sokat olvasom az open me könyvet. Nagyon tetszik. Tűnődöm rajta, hogy lehet ennyi idősen így látni a világot. Mintha láttam volna valahol a neten felolvasva belőle részleteket. Lenyűgöz pár szó használata pl. knick- knacks, mert szótárban nem találom , úgy mint a no by the hair of my chinny chin chin-t . Az lenne a kérdésem Angol hangoskönyvként nem lehetne kiadni? Gratulálok a könyvhöz. Birkás Géza

Szia! Köszönöm a küldeményed, amit nemcsak kinyitottam, de egy ülésben végig is olvastam. Továbbá je suis á toi. Úgy, ahogy mondom, hogy lásd mennyire. Viszonzásul én nem tudok olyan meglepetést okozni, mint te nekem; legfeljebb a könyvedben olvasottak okán figyelmedbe ajánlom a Centrál Színházban Kiss Márton Angéla evangéliuma avagy a réterdősi patkányfogó c. darabját. Nézd meg egyszer, ha kíváncsi vagy és alkalom adódik rá. Még egyszer köszönettel és pályatársi üdvözlettel is: MF (Monsieur Fouché)

Szuper! Annyira olvasható, hogy bárkinek - kezdőnek, haladónak - ajánlom. Az átvétel is zökkenőmentes volt. Köszönöm!

Jó szívvel ajánlom mindenkinek. A hölgy nagyon rugalmas volt az átvétellel kapcsolatban, csak pozitív tapasztalatról tudok beszámolni. A könyvet még nem olvastam, de biztosan tetszeni fog. :)

Szia!! Sikerült elolvasnom a könyvedet :) és tetszik! :) Tetszik az, ahogy az egyes történetek kapcsolódnak egymáshoz, akit az egyikben "csak" megemlítesz, az egy másikban szerephez jut! Megörültem annak, hogy 2 történetet már olvastam korábban tőled :) Viszont az utolsó fejezetet nem igazán tudtam, tudom hová rakni :) Első gondolatom, hogy valamilyen számítógépes játékot bújtattál irodalmi köntösbe :) aztán még egyszer elolvastam, akkor pedig már arra jutottam, hogy ez valami előre vetítés a jövőre, és olyan szavakat használtál, amelyekkel még a google sem boldogult :)

"Megkapó, helyenként rendhagyó mű. Ha így folytatja, szép irodalmi jövő áll előtte."

Nagyon tetszett a könyv! Korábban még sosem olvastam novellás kötetet, csak 1-1 novellát (még gimiben) vagy regényeket. De most már biztos fogok. Tetszett, hogy minden történet végén volt valami csattanó, meg valami fordulat, amire nem számítottam. Nagyon jól összehoztad! :D

Szia. Számomra is hihetetlen, mert mióta magyarfakton vagyok, kevés könyv kelti fel az érdeklődésem, de a Tiédet már el is olvastam így frissen. Nem bírtam letenni :D El se tudom hirtelen mondani, mennyi mindent felhozott belőlem, de te se hinnéd el, annyi emléket, meg mindent! Szóval igazán köszönöm, hogy ilyen élményt nyújtottál ezzel a könyvvel, még én is meglepődtem, mert nem vagyok annyira könyvszerető ember, mert kevés olyat találok, ami megfog. De ez határozottan az volt, aminek lennie kellett :) És nagyon remélem, hogy olvashatok még sok ilyet vagy hasonlót tőled :) Nem is tudom mit írhatnék, még mindig extázisban vagyok, mert hatalmas! :D

Kedves Anikó! Tegnap este lefekvés előtt a youtube-on rákerestem a "hangos blog" szavakra, így akadtam rá a "hangos novellák, jegyzetek" kisnovellákra, szerintem fantasztikusak. Valamilyen ismeretlen elhatározástól vezérelve az "üzenet" volt az utolsó, amit meghallhattam, és nem volt hiábavaló, mert valódi katartikus élményt okozott. :) Rákerestem még este a blogodra is, de az okostelefon nem mutatta a blog neved alá írt szüleid által adott neved, így nem tudtam Rádkeresni facebookon. Viszont ma ezt megtettem, és micsoda váratlan infó, hogy Te is jártál az NYF-re, így elképzelhető, hogy már mentünk el egymás mellett :) érdekes az élet.

Szia! Nagyon jó olyan emberek árnyékában hűsölni, akik nem félnek tőle. Köszönöm a pihenést. Hogyan képesek ezek a sorok megélni abban az elemi szervezetlenségben, amiről tanúskodnak? Erős hajtásoknak kell lenniük benned, hogy ennyire meg tudjanak élni rossz fényviszonyok között. Nem várod, hogy ilyen bölcsességeket írogasson egymásután valaki, anonim üzemmódban, ünnepélyességet kölcsönözve ezzel a szavainak. Csak nekem olcsó vigasság talán ez. Kicsit kopott vagyok, tele felszíni sérülésekkel. Antik jellegű. Magam sem tudom a koromat. Mégis szégyenkezem miatta. Minden írásom elhagyott. Levelek maradtak, amiket elküldtem, mert azt megőrzi a postaládám. Datálatlan fecnik őrzik az életemet. Ilyen értelemben nem tudok miről számot adni. Valami hétköznapit azért csak előre kell bocsátani. Valami olyan hétköznapias meglepetést: én a földid vagyok, és az egyetlen közös ismerősünk egy Barát, a mi közös Barátunk, Adrienn. Ez gyenge a propos, úgyhogy nem is próbállak áltatni vele egy pillanatig se. Tartsd szégyenlős közeledésnek. Tetszik a tárgyakkal való viszonyod. Talán azért, mert rokon és ez öntetszelgés, de szerintem sok mindent elbírnak a soraid, megannyi értelmezést (igénylik is, vagyis az értelmezések azok, aminek vágyniuk kell a közelükben lenni) és nem szégyellem beleérteni a sajátomat. Megszólaltatni a partikularitást, lelket adni a tárgyaknak és saját részvételt, hatalmas fűdzsungelben követni a hangyakaravánokat a hátsó kertben, éltetni a perspektivitást, nekem régi gyermekkori eszményem, ha nem egy szorongó gyermek mélységesen magáramaradt világának mondják, vagy elkallódásnak, szétszórtságnak (életkortól függően), jogosulatlanságnak az igényekre a mai univerzalizmusban, amely nem tűri a békaperspektívát. A tárgyak hordoznak minket, és talán nem is akarjuk tudni milyen szemérmetlenül össze vagyunk kötve velük. A szemükkel látni, és úgy lenni sokszor emberekkel mint a tárgyak, ez a gondolat talán titkon már mindig is része volt az emberi kapcsolatoknak. Ha valakit szeretek, szeretném őt ennyire ellenállás nélkül, ennyire magam nélkül látni, engedve neki mindent, csak szemnek lenni, csak ott lenni ahol van, vagy ott lenni ahol nincs, mert elment, csak adni neki, amit el akar venni, köszönések, szavak és rutinos bocsánatkérések nélkül. Ajándéknak lenni. (... Weöres Sándor: Fajankó ...) Kicsit morális színezetűre sikeredett az "értelmezés", de nem tudtam még le magamban azt a pátoszt, amire az egyszeriség tudata kárhoztatja az embert. Nem tudom, mennyire ismered azt a nyomást, mikor az ember egyszerre akarja 5 négyzetméterre leírni a világot. Nézd el nekem. Néha bosszant, hogy ezek a betűk itt kapálódznak ahelyett, hogy megállnának a lábukon. Félő hogy még csinálnak valami hülyeséget. Úgyhogy egyenlőre zárom soraimat.

Nem tudom van e etikája a komment írásnak.(...) Nem tudom hogy az esetlenségérzés, ami egy ilyen zuhanáshoz is hasonlít, valaha is megszűnhet e egy olyan világban, ahol folyamatosan csak azt mondják: csak tedd, amit kedved tartja! legyél önmagad! nyugodtan! Őszintén! és egyre gyorsabb ez a zuhanás, de ez úgyis mindegy, ha nincs talaj, nincs mihez viszonyítani. A végén csak nézzük egymást, csak a jelen pixelekre bontott legószerű világában tétlenkedünk egymás előtt egy webkamerán, és mutogatjuk a testrészeinket egymásnak jobb híján. És még így is áltatjuk magunkat azzal, hogy van mit takargatnunk. Minden jel ellenére nem illetjük gyanúval az eredetiségünkbe vetett hitünket! Nem tudom mit tegyek ezzel! Kíváncsi vagyok, mi lesz az őrültséggel a jövőben, ha a fiatal értelmiség magát sorozatosan és ünnepélyesen szédültnek, eszelősnek, bolondnak titulálja. Kíváncsi vagyok? (...) "Elnézést, elnézést, elnézést. Bocsánat hogy én vagyok, nem akartam, szégyellem magam." De én kíváncsi vagyok! (...) Itt vagyok! Szemérmetlenül írok egy komment rovatba! (nem tudom, hogy az idővel az olyan dolgok mint a szeméremérzet és a szégyenérzet nem lesznek e csak rögeszmék, rögzültségek, egy pszichikai kategóriára mutató ismertetőjegyek. Vagy pl. már most nem e azok.) Esetlenség a végtelenségig! Igen a véletlenekre! Fel egészen a nevetésig!

Pár történetet elolvasván az a véleményem, hogy a történetek érdekesek és elgondolkodtatóak. Angolul olvastam a történeteket és az angolt is megfelelőnek találtam, lehet belőle tanulni.

Többször olvasható könyv :) Nagyon hangulatos, könnyű, mégis kicsit fejtörő olvasmány. Külön öröm, hogy angolul is lehet belőle tanulni. Sajnos az ilyen rejtett kincseket nehéz megtalálni, míg az unalmas vastag és méregdrága könyvekben folyton beleütközik az olvasni vágyó ember metrókocsikon. Nagyon megéri a pénzét! Gratulálok az írónak, és már alig várom a folytatást.